Kedves látogató!

Ezt a felületet azért hoztuk létre, hogy segíthessünk a közlekedéssel kapcsolatos “jogi dzsungelben” eligazodni. Szakértőnk – Dr Szalay Tamás ügyvéd, közlekedési jogász www.drszalay.hu – a téma specialistája lesz segítségünkre ebben a munkában, aki rendszeres blogbejegyzéseiben magyarázza el a gyakran felmerülő problémák kezelésének lehetőségeit, illetve válaszolja meg az egyedi kérdéseiteket. Jó olvasást kívánunk, és ha kérdésetek van a témával kapcsolatban, ne tartsátok magatokban! 🙂

Mire érdemes figyelni CASCO kötésekor


Az egyre nagyobb értékű gépjárművek piacra kerülésével, a lízing elterjedésével, napjainkra egyre népszerűbbé válnak a CASCO biztosítások.

Összességében elmondható, hogy ez a biztosítási termék nagyon hasznos, hiszen pl. sajáthibás balesetek, ismeretlen okozó általi vagy elemi károk következtében ért károsodás esetére fedezetet nyújt számunkra, mindehhez azonban számos részlet kapcsán megfelelő körültekintéssel kell eljárnunk.

Bejegyzésünkben a problémák elkerüléséhez szükséges legalapvetőbb teendőket, információkat gyűjtöttük össze.

Az első ilyen fontos részlet, hogy biztosítási szándékunk esetén a biztosítási ajánlatot kellő gondossággal töltsük ki, s az abban foglaltakra a valóságnak megfelelő válaszokat adjunk. A CASCO biztosítások megkötésére nem kötelezi jogszabály a feleket, így ezen esetekben jobban érvényesül a szerződéses szabadság, mint például a jogszabály által behatárolt kötelező felelősség-biztosítások esetében.

Ezt azt jelenti, hogy mind a biztosító, mind az ügyfél eldöntheti, hogy kíván-e szerződést kötni, és amennyiben igen, úgy milyen tartalommal. Ehhez azonban valós információkkal kell rendelkeznie mindkét félnek a jogviszony kapcsán.

Bármennyire is könnyűnek tűnik pár tollvonással/kattintással végig érni az ajánlati kérdéseken, s az olyan kérdésekre, amelyekre nem vagy nem biztosan tudjuk a választ tetszőlegesen felelni valamit, ez később, a szolgáltatás esedékesé válásakor komoly problémákat jelenthet. Ha tehát tudomásunk van arról, hogy a gépjármű korábban sérült volt, azt külföldről hozták be, stb., tájékoztassuk erről a biztosítót.

Az ajánlat megtételekor fontos továbbá, hogy abban mindent szerepeltessünk, amire szeretnénk, hogy a biztosító kockázatviselése kiterjedjen. Ha gépjárművünk akár gyári, akár utólagosan beszerelt extrákkal rendelkezik, főszabályként erre csak akkor terjed ki a szerződés, ha ezeket kifejezetten feltüntettük, s ezek ismeretében kötöttek velünk szerződést, fizetjük a díjat.

Természetesen nem csak a CASCO biztosítások esetén fontos teendő, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy mindig alaposan olvassuk át a szerződési feltételeket. A CASCO biztosítások a legkevesebb esetben teljeskörűek, számtalan szűkítést, kizárást tartalmazhatnak.

A szerződési szabadság elve alapján a biztosító a feltételekben kikötheti például, hogy egyes károk esetére nem, vagy csak külön erre vonatkozó záradékkal ellátott szerződés esetén terjedjen ki a helytállása, mellyel az általunk tapasztaltak szerint sokan a káresemény bekövetkeztét követően, a biztosító elutasításából szereznek csak tudomást, holott az az aláírásukkal ellátott dokumentációban ez egyértelműen feltüntetésre került.

Szintén felesleges nehézségekhez vezethet a szerződési feltételekben előírt bejelentési, kárenyhítési, stb. kötelezettség megszegése, melyet a károsult a szerződés megkötésével, a feltételek elfogadásával magára nézve kötelezőnek ismer el, akkor is, ha arról nincs tudomása. Elmaradhatatlan tehát hogy ismerjük, milyen teendőink vannak a biztosítási események bekövetkeztekor, ha azt szeretnénk, hogy kárunk megtérüljön, hiszen egyes szerződésben előírt kötelezettségek teljesítése akár igényünk elutasításához is vezethet, melyet kellő gondossággal könnyűszerrel elkerülhetünk.

Végezetül pedig a biztosítási szolgáltatás iránti igényünk érvényesítésének határidejéről érdemes szót ejteni. A polgári jogban főszabályt jelentő 5 éves elévülési időtől a szerződő felek közös akaratukkal eltérhetnek. Ezzel a jogosultságukkal a biztosító társaságok kivétel nélkül élnek is, és a szerződési feltételeikben 1-2 éves igényérvényesítési határidőt jelölnek meg, melyet az ajánlattevők elfogadnak, tehát jogviszonyukra ez lesz irányadó.

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy ezzel a határidővel az ügyfelek 90%-a nincs tisztában, s hónapokig várva a biztosítók válaszát, teljesítését, illetve odázva az ügyvédhez fordulást, sok esetben a káreseményt 1-2 évvel követően keresnek fel bennünket. Amennyiben az ügy körülményeit áttekintve nem találunk az elévülés nyugvására, megszakadására okot adó, vagy más, az igény érvényesítését lehetővé tevő körülményt, úgy ilyen esetben jogos igények esetén sem tudunk már annak érvényt szerezni, hiszen a követelés bíróság előtt már nem érvényesíthető, így a teljesítési kényszer elérése kizárt.

Fontosnak tartjuk tehát, hogy bármilyen szerződés megkötése előtt – szükség esetén szakember bevonásával – minden részletre kiterjedően olvassuk el annak rendelkezéseit, értelmezzük azokat, s csak abban az esetben írjuk azt alá, ha az a jogviszony valós adatait tartalmazza, és annak rendelkezéseivel egyetértünk. Utólagosan sajnos a legkevesebb esetben van lehetőség a szerződés egy-egy rendelkezésével ütköző igény érvényesítésére.

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Milyen esetben jár a csereautó károsultként

A gépjárműbalesetek számának növekedésével egyre nagyobb igény mutatkozik a kárrendezés menetének gyakorlatára vonatkozó tájékoztatásra. Sok esetben kapunk megkeresést már a közlekedési balesetet követő órákban, kérve, ismertessük, mik a teendők ilyen helyzetben, mire számíthatnak a kárrendezés során.

Egy közlekedési baleset számos negatívummal jár, kezdve az ütközés okozta ijedtségtől, a bennünket ért vagyonveszteségig, a kárrendezéssel felmerülő többlet teendőkön át, és még sorolhatnánk. Sok esetben mindezeket tetőzve az is problémát okoz, ha a károsodott gépjárművünk használata a mindennapokban elengedhetetlen számunkra, azonban a baleseti sérülések következtében azok helyreállításáig az autónkat használni nem tudjuk. Mindez különösen akkor bosszantó, ha a balesetben vétlen félként vettünk részt.

Nézzük, milyen lehetőségeink vannak ilyen esetben, azaz amikor közlekedési baleset károsultjaként gépjárművünk oly mértékű sérülésével szembesülünk, amely annak – számunkra elengedhetetlen – napi használatát lehetetlenné teszi, s kénytelenek vagyunk azt idegen gépjármű használatával pótolni.

A bérgépjármű igénybevétele kapcsán is elmondható, hogy a károkozó, illetőleg annak a felelősségbiztosítója a károsultak teljes kárát köteles megtéríteni. Ezen költségekhez tartozik a gépjárműbérléssel felmerül kiadás is, amennyiben a bérgépjármű igénybevétele a károsultak részéről indokolt, szükség- és okszerű volt, s a bérleti díj összege a piaci viszonyoknak megfelelt. Nézzük, mit jelentenek a gyakorlatban a fenti követelmények.

A gépjárműbérléssel felmerült költség megtérítésére akkor számíthatunk, ha igazoljuk, hogy a gépjárműhasználat a mindennapjainkhoz elengedhetetlen, s azt költség felmerülte nélkül pótolni máshogy nem tudtuk. Ilyen elengedhetetlen szükséget jelent például, ha a mindennapos munkába jutásunk, munkavégzésünk gépjármű nélkül kizárólag aránytalan nehézségekkel lenne megoldható, családtagunkat kell rendszeresen gépkocsival szállítani, stb. Fontos tehát, hogy a kényelmi gépjárműhasználatot a joggyakorlat főszabályként nem tekinti a gépjárműbérlés elfogadható indokának.

Követelmény továbbá, hogy a gépjármű pótlására ingyenes, szívességi úton ne legyen lehetőségünk. Ennek tipikus esete, hogyha például a család tulajdonában több gépjármű áll, s azok megosztott használata nehézségek nélkül megoldható lenne, mely esetben a kárenyhítési kötelezettség ezt az utat indokolja.

Fontos az is, hogy kizárólag a közlekedésből kiesett gépjármű kategóriájával egyező gépjármű igénybevételét, illetőleg ennek költségét téríti a károkozó, illetőleg biztosítója. Ha tehát egy alacsonyabb kategóriás gépjárművünk helyett felsőkategóriás autót bérelünk, úgy az ebből eredő különbözetet nekünk kell viselnünk.

Végezetül jöjjön a károsultak és biztosítótársaságok között legtöbb vitára okot adó kérdés: mennyi ideig vagyunk jogosultak a gépjárműbérlésre?

A biztosítótársaságok eközben arra az álláspontra helyezkednek, hogy a gépjárműbérlés kizárólag a javítás optimális idejére, illetőleg ún. gazdasági totálkárossá vált gépjármű esetén a baleset napjától számított 30 napra indokolt.

Ezzel az állásponttal szemben azonban a bérlés időtartama kapcsán is az egyedi körülmények vizsgálata indokolt, nem lehet a fentiek szerint általánosítani. Az igénybevétel időtartama kapcsán szükséges vizsgálni, hogy a sérült gépjármű biztonságos közlekedésre alkalmas maradt-e, vagy az csak a javítás elvégzése után lesz ismét közúton használható? Szintén értékelni kell, hogy konkrét esetben milyen lehetőségei vannak a károsultnak a javítás elvégeztetésére? Beszerezhetőek-e időbeli késedelem nélkül a szükséges alkatrészek, rendelkezik-e saját tőkével a javítás finanszírozására a biztosító térítését megelőzően, stb.?

Totálkárossá vált gépjárművek esetén elmaradhatatlan a piaci lehetőségek, illetőleg annak figyelembevétele, hogy a károsult mikor került abba az anyagi helyzetbe, hogy új gépjárművet vásárolhasson? Hiszen nem várható el senkitől, hogy akár többmilliós gépjárművének a pótlására saját forrással rendelkezzen, s amennyiben ilyen megtakarítással nem bír, úgy ennek terhe a károsultra nem hárítható.

Tapasztalatunk szerint érdemes lehet előre tájékozódni az adott biztosító társaságnál a gépjárműbérléssel felmerült költségek megtérítésére vonatkozóan, s ha nem értünk egyet a közölt állásponttal, úgy forduljunk a kárrendezésben jártas szakemberhez annak tisztázása érdekében, hogy az egyedi körülményeket értékelve milyen reális igényeket támaszthatunk.

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Az üzembentartói szerződés előnyei és hátrányai

Az utóbbi időben egyre gyakoribbá válnak a gépjárművek tulajdonátruházási szándéka esetén adásvételi szerződés helyett azoknak csupán használatából eredő jogokra és kötelezettségekre irányuló szerződések megkötése az átírással járó költségek csökkentése, a gépkocsi végrehajtás alá vonásának elkerülése, stb. érdekében. Ennek elterjedt formája az ún. „üzembentartói szerződés”. Nem árt tisztában lenni, miben különbözik ez a hagyományos adásvételi szerződéstől.

Ehhez mindenekelőtt a gépjármű tulajdonosának és üzembentartójának fogalmát kell tisztáznunk.

A tulajdonosi jogkör alapvetően a dolog birtoklásának, a dolog használatának és hasznosításának, illetőleg az azzal való rendelkezésnek a jogosultságát, illetőleg a dolog terheinek viselését és jogszabály által előírt egyéb kötelezettségek teljesítését foglalja magában. Üzembentartói szerződések esetén ezen jogosultságok és kötelezettségek megoszlanak a tulajdonos és az üzembentartó között.

A gépjármű tulajdonosa, akinek vagyonát a dolog gyarapítja, s aki jogosult annak tulajdonjogát másra ruházni (eladni), illetőleg azt megterhelni, stb. Mindezzel szemben az üzembentartó az, akit megillet a gépjármű birtoklásának, használatának joga, és fontos, hogy őt terheli minden, a használat jogszerűségéhez szükséges feltétel biztosítása, illetőleg az üzemeltetéssel összefüggésben felmerült költség viselése. Az üzembentartó nem jogosult azonban a gépjárművel rendelkezni, így nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, s ekként az üzembentartóval szembeni követelések kielégítéseként sem nyújt fedezetet a gépjármű, az pl. végrehajtás alá nem vonható.

Az esetek nagyobbik részében a gépjármű tulajdonosa és rendszeres használója nem válik el, a polgári jog szabályai alapján azonban nincs akadálya annak, hogy valaki a tulajdonjogtól eltérő jogcímen birtokolhasson, használhasson egy vagyontárgyat. Ennek a gépjármű tulajdonosát tekintve legelőnyösebb esete, ha a gépjármű használója a közhiteles nyilvántartásban is, mint üzembentartó feltüntetésre kerül, hiszen így elkerülhető, hogy a tényleges használóval szembeni kötelezettségekért végül neki kelljen helyt állnia.

Nézzük, melyek azok a leggyakrabban felmerülő kötelezettségek, amelyeket a gépjármű üzembentartójának teljesítenie kell ahhoz, hogy a jogszabályi előírásoknak megfeleljen, illetve a közúti közlekedésben részt vehessen.

Üzembentartói feladatkör a mindenkor érvényes gépjármű hatósági engedély meglétének biztosítása.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló jogszabály az üzembentartó számára írja elő a mindenkor érvényes és hatályos biztosítás meglétét. Az üzembentartót így nem csak a felelősségbiztosítás díja, hanem az érvényes felelősségbiztosítás hiányából fakadó joghátrányok, pl. az emiatt kiszabott szabálysértési bírság, fedezetlenségi díj, sajáthibás balesetek esetén teljes kártérítési kötelezettség a károsultak felé, stb. is terhelik.

Szintén az üzembentartó kötelezettsége annak biztosítása, hogy a gépjármű a közúti közlekedésben történő részvétel során biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. Az üzembentartó köteles tehát a gépjármű karbantartására, műszaki állapotának rendszeres ellenőrzésére, és hiányosság, hiba észlelése esetén annak pótlására, javítására.

S hogy mely költségek azok, amelyek felmerülte esetén az üzembentartónak számolnia kell az azokért történő helytállással?

Tipikusan ilyen költség a helyi közutakon, közterületeken történő parkolás során kiszabott pótdíj – függetlenül attól, ki volt az, aki ténylegesen elmulasztott eleget tenni a díjfizetési kötelezettségének. Ennek indoka, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény a gépjármű üzembentartója részére írja elő a várakozás díjának megfizetését, üzembentartói felelősségi és kockázati körbe telepítve, hogy olyan személynek adjuk ideiglenes használatba a gépjárművet, aki a jogszabályi kötelezettségeknek eleget tesz.

Szintén az üzembentartó köteles az úthasználat díjának megfizetésére, s ennek elmaradása esetén a kiszabott pótdíj rendezésére.

Mindannyian hallottunk továbbá az objektív felelősség hatálya alá tartozó közlekedési szabályszegésekről. Ez azt jelenti, hogy egyes közlekedési szabályszegések vonatkozásában kiszabott bírság is főszabályként a gépjármű üzembentartóját terheli attól függetlenül, hogy ki volt a tényleges szabályszegő, s ez alól csak néhány kivételes esetben mentesülhet. Tipikusan ilyen a legnagyobb megengedett sebességre vagy a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire vonatkozó előírások megszegése.

Az üzembentartó széleskörű felelősségének egyik magyarázata, hogy ő – mint a gépjármű vélelmezett használója – az, akinek személye, elérhetősége a közhiteles járműnyilvántartásban szerepel, s így a fentiek érvényesítésére reális lehetőség nyílik, nem úgy, mintha a legtöbb esetben névtelenül maradó tényleges kihágóval szemben kellene fellépni. Az objektív felelősség intézménye továbbá megakadályozza, hogy a tényleges szabályszegő üzembentartók kibújjanak a felelősség alól arra történő hivatkozással, hogy a gépjárművet az adott időpontban nem ők használták.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a bejegyzés elején írtak szerint a tulajdonos jogosult a gépjármű elidegenítésére, illetőleg abból a tulajdonossal szemben fennálló követelések kielégítésének sincs akadálya. Fontos tehát, hogy a gépjármű-nyilvántartás mindenkor a valós helyzetet tükrözze, üzembentartói szerződések megkötésére ne más jogügylet leplezése céljából kerüljön sor, s amennyiben valaki ténylegesen csak a jármű – hosszabb ideig tartó, kizárólagos – használatát kívánja átengedni, úgy a kedvezményezett személy üzembentartókénti bejegyzéséről gondoskodjon, számos kellemetlenséget, akár évekig elhúzódó jogi procedúrát elkerülve ezzel.

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Cserbenhagyás vagy segítségnyújtás elmulasztása

 

Sokszor tapasztaljuk, hogy a közlekedés résztvevői keverik a segítségnyújtás elmulasztásának és a cserbenhagyásnak, mint két bűncselekménynek a fogalomkörét, illetőleg számos esetben azokat egymással azonosítják. Mai bejegyzésünkben ennek a két fogalomnak a különválasztásával, helyes értelmezésével fogunk foglalkozni.

Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy két eltérő fogalomról, két eltérő bűncselekményről beszélünk tárgyi esetben.

A kettő közötti elsődleges különbség, hogy büntető törvénykönyvünk a cserbenhagyást a közlekedési bűncselekmények, míg a segítségnyújtás elmulasztását az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények körében szabályozza. Ez azt jelenti, hogy cserbenhagyást kizárólag az követhet el, aki a közlekedésben (illetőleg közlekedési balesetben) részt vesz, míg a segítségnyújtás elmulasztása bárki részéről megállapítható.

A cserbenhagyást a törvény alapján az a közlekedési balesettel érintett járművezető követi el, aki a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e.

Fontos elem tehát, hogy cserbenhagyás elkövetője csak járművezető lehet, függetlenül attól, hogy egyébként okozója vagy sértettje a balesetnek. Nem követheti el így a bűncselekményt az, aki balesetben részes gépjárműben utasként tartózkodik, illetőleg az a járművezető sem, aki a balesetet közlekedése során, külső szemlélőként tapasztalja.

A cserbenhagyás továbbá kizárólag olyan esetekben állapítható meg, amikor a közlekedési balesetben sérülés nem történt, illetőleg segítségnyújtásra nem volt szükség. Amennyiben ezek közül bármelyik is fennáll, azaz a balesetben valaki sérülést szenvedett, illetőleg segítségre szorult, úgy a bejegyzés másik fogalmáról, azaz a segítségnyújtás elmulasztásáról beszélhetünk.

Utóbbit ugyanis az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. Lényeges tehát, hogy azokban az esetekben, amikor a segítségnyújtás szüksége fennállt, úgy a balesetben részes gépjárművek vezetői is a cserbenhagyásnál súlyosabban értékelendő és büntetendő, a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekményét követik el.

Ez a bűncselekmény továbbá nem kizárólag közlekedési balesetek esetén, hanem bármilyen hétköznapi helyzetben, a közlekedéstől függetlenül is elkövethető, például egy azonnali orvosi beavatkozásra szoruló személy, égő épület észlelése esetében is.

A segítségnyújtás elmulasztása körében sokszor felmerül, mit jelent az elvárható segítség nyújtása. Ennek értelmezése során kizárólag a kialakult gyakorlatra támaszkodhatunk, jogszabály ennek helyes értelmezését nem konkretizálja. A jogban előforduló elvárhatóság értelmezése során minden esetben figyelemmel kell lenni az eset összes körülményére, az adott helyzetben reálisan fennálló lehetőségekre, az elkövető személyes tulajdonságaira, képességére, stb. Kijelenthető, hogy a bűncselekmény elkövetése körében két teljesen ugyanolyan tényállással sosem találkozunk, így egy-egy eset mindig egyedi elbírálás alá esik.

A gyakorlat alapján annyi mégis rögzíthető, hogy a szakszerű segítség (mentő, tűzoltók, rendőrség) értesítése a sérülésről és a segítség szükségéről – egy-két kirívó példát leszámítva – mindenkitől elvárható. A gyakorlat szintén legtöbb helyzetben elvárhatónak tekinti például, hogy a segítségnyújtásra köteles személy lehetőségeihez mérten igyekezzen a helyszínt biztosítani, példaként egy úttesten fekvő személy esetén a közlekedés résztvevőinek erre irányuló felhívásával, a lehetőségekhez képest a sérült veszélyhelyzetből – jelen esetben az úttestről – történő eltávolításával, stb. Ilyen esetekben azonban már felmerülnek a korábban említett személyi és egyéb körülmények (segítségnyújtásra köteles illetőleg arra szoruló testi adottságai, helyszínen rendelkezésre álló eszközök, stb), melyek köre végtelen.

Egyező elem mindkét bűncselekmény esetén, hogy azok tudatosan követhetőek el, azaz a cserbenhagyás esetén az elkövetőnek tudnia kell, hogy közlekedési baleset részese volt, míg a segítségnyújtás elmulasztójának fel kell ismernie a sérülést vagy a veszélyhelyzetet.

Látható tehát, hogy a cserbenhagyás és a segítségnyújtás elmulasztásának fogalma bár több helyen valóban egyezést, illetőleg hasonlóságot mutat, azok egymástól eltérő bűncselekmények. Bejegyzésünkben természetesen csupán a köznapi értelmezéshez szükséges főbb alapvetésekre tértünk ki, a két bűncselekmény jogi értelmezését, különválasztását hosszú oldalakon keresztül lehetne taglalni, így ha a fentiek után továbbra sem egyértelmű valaki számára a jogi helyzet megítélése, javasoljuk, hogy konzultáljon szakértővel.

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

A jobbra tartási kötelezettségre vonatkozó jogi szabályozások

Korábban részletesen kifejtettük arra irányuló jogi állásfoglalásunkat, hogy a megengedett maximális sebességgel lehet-e az autópályán a belső sávban folytonosan haladni. Ezt követően érkezett D.L. hozzászólása, melyben ezen helyzethez kapcsolódóan arról érdeklődik, hogy amennyiben autópályán a belső forgalmi sávban, az általunk rögzített jobbra tartási kötelezettséget megszegve egy gépjármű folytonosan a bal szélső sávban halad, úgy jobbról megelőzhetjük-e őt?

A KRESZ 34.§ (3) bekezdés alapján, az előzést – a (4) és az (5) bekezdésben említett esetet kivéve – balról kell végrehajtani.

A hivatkozott (4) – (5) bekezdések szerinti kivételt a balra kanyarodó gépjármű, az úttest közepén közlekedő villamos, valamint a figyelmeztető jelzést (villogó sárga fényjelzést) használó gépjármű jobbróli előzése jelenti. A belső sávban haladó gépjárművet tehát főszabály szerint jobbról előzni nem szabad.

Több olyan jogesettel is találkoztunk, ahol az illetékes rendőrkapitányság az előzés szabályainak megsértése miatt sújtotta pénzbírsággal azt az autóst, aki az autópályán a belső forgalmi sávban a megengedett 130 km/h haladási sebességgel lassabban haladó gépjármű mögül kitért a külső forgalmi sávba, ahol – tekintettel arra, hogy a külső sávban hosszabb útszakaszok is szabadon voltak – 130 km/h sebességre felgyorsítva elhaladt a gépjármű mellett. Tárgyi ügyekben a fogalmi meghatározásokat is figyelembe véve az került megállapításra, hogy azzal a művelettel, hogy a gépjárművezető a belső sávból a külső sávba kitért, elhaladt a forgalmat akadályozó gépjármű mellett, majd a belső sávba visszatért, előzést hajtott végre, jobb oldalról.

A fenti, illetőleg a kérdező által is felvetett szituáció kapcsán fontos tisztáznunk, hogy mind a megengedett legnagyobb sebességgel történő haladás, mind az előzés egy lehetőség a gépjárművezetők számára, amennyiben annak a KRESZ-ben meghatározott feltételei – utóbbinak például balról történő végrehajtása – fennállnak.

Az tehát, ha valaki a belső forgalmi sávban folytonosan haladva a KRESZ 36.§ által előírt jobbra tartási kötelezettségét megszegi, nem eredményezi, hogy az előzést a gyorsabban haladó gépjármű jogszerűen jobbról hajthatja végre.

Más a helyzet olyan szituációban, amikor nem jobbról történő előzés, hanem a belső sávban haladó gépjárművek melletti elhaladás történik.

A KRESZ I. sz. függelék III. c) értelmében előzés: járművel az úttesten azonos irányban haladó jármű melletti elhaladás. Párhuzamos közlekedés esetében (tehát nem párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten) a különböző forgalmi sávokban folyamatosan haladó járművek egymás melletti elhaladása nem minősül előzésnek.

Mindezek alapján tehát abban az esetben, amikor a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten a különböző forgalmi sávokban a gépjárművek folytonosan haladnak egymás mellett, és a belső sávban haladó gépjármű(vek) mellett történő elhaladást követően nem térünk vissza/át a belső sávba, úgy a belső sávban haladó gépjármű(vek)nek nem az előzését hajtottuk végre, csupán elhaladtunk mellette, amelyet nem tilt a KRESZ. Fontos azonban leszögezni, hogy a KRESZ nem tartalmaz a fentieken túli konkrétumot az előzés fogalma kapcsán, így mindenkor a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy milyen időtartamon belüli sávváltást minősít előzésnek.

Hivatkozott rendelkezés így nem az előzés szabályainak kijátszása céljából került a közúti közlekedés szabályai közé, tehát a kérdező általi felvetést leegyszerűsítve a válaszunk az, hogy a belső sávban haladó gépjárművet a KRESZ fent hivatkozott rendelkezései alapján szabályosan nem előzhetjük jobbról, elhaladni azonban elhaladhatunk mellette 😉

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Ki a felelős vadkár esetén

Több olvasónktól érkezett megkeresés, hogy szívesen olvasnák szakmai összefoglalónkat a sajnos mostanában egyre gyakrabban előforduló vadkárokkal kapcsolatosan. Nekik kedvezve, a vaddal történő gépjárműütközés esetén fennálló felelősség szabályait, a kár érvényesítésének lehetőségeit az alábbiakban foglaljuk össze.

A jogi szabályozás a vaddal történő ütközés esetében eltérően alakul aszerint, hogy az ütközés gyorsforgalmi úton, illetőleg egyéb úttípuson történik. Ami közös bármely közútszakaszon történő ütközés esetében, hogy kiemelten fontos a helyszín és a kár megfelelő dokumentálása, mely körben mind a rendőrség, mind az illetékes vadásztársaság értesítése ajánlott. Utóbbi azért is, mert a sérült, elhullott vad elszállítása az ő jogosultságuk, egyben kötelességük is.

A vad által okozott károkért főszabályként az a vadásztársaság (illetőleg a felelősségbiztosítását kezelő társaság) felel, akinek területén a kár bekövetkezett, illetőleg akinek területéről a vad kiváltott. Az illetékes vadásztársaság későbbi felderítése érdekében is ajánlott tehát az ütközés helyszínének, körülményeinek szakszerű rögzítése.

Gyakori eset, hogy az út egy-egy oldalán lévő terület különböző vadásztársaságokhoz tartozik, így mindenképp a körülmények, helyszín alapos dokumentációjára van szükség ahhoz, hogy később, esetleges vita esetén megállapítható legyen, hogy a vad az út mely oldaláról került gépjárművünk elé, így ki köteles a kárunk megtérítésére.

A vadászható állat által okozott károkért alapesetben a vadásztársaságot igen szigorú felelősség terheli. Sajnos nem mondható el ugyanez arról a speciális esetről, amikor a vad (üzemelő) gépjárművel történő ütközésében rejlik a károkozás. Ilyen esetben ugyanis a polgári jogban jól ismert, felróhatósági alapú felelősség kerül elő, tehát az köteles megtéríteni a másik kárát, aki a balesettel összefüggésben valamilyen felróható magatartást tanúsított. Ilyen felróható magatartás a vadásztársaság részéről pl. megfelelő védelmi berendezések (vadveszély tábla) létesítésére irányuló kezdeményezés hiánya, útszakasztól nem megfelelő távolságra kihelyezett etetőkkel a vadak odaszoktatása, stb., mely okok fennállta vadkár szakértői véleménnyel támasztható alá. Felróhatóság hiányában pedig kizárólag akkor jogos a kárigényünk, ha a kár a vadásztársaság tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség (pl. a vad természetes életterén kívüli felbukkanása, stb.) eredménye.

Sok esetben találkozunk azzal, hogy az illetékes vadásztársaságok az adott útszakaszt megelőzően kihelyezett, ún. vadveszélyt jelző táblára hivatkozással próbálják „lerázni” magukról a bejelentett károkért való felelősséget. Az ilyen tábla arra figyelmezteti a közlekedés résztvevőit, hogy az úttesten számítaniuk kell vad felbukkanására, s ennek tudatában kell megválasztaniuk a haladási sebességet. Fontos azonban tudnunk, hogy a tábla kihelyezése csupán egyetlen kármegelőző mód a vadásztársaságok részéről, ettől függetlenül egyéb felróható magatartásuk, illetve az állat rendellenes magatartása a fentiekben már részletezettek szerint alapot adhat a helytállásra.

A kár érvényesíthetősége szempontjából könnyebb helyzetben vannak, akik ún. gyorsforgalmi úton (autópályán) történő vadütközés során szenvednek kárt. Az ekörben kialakult ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis, a fenti útszakaszokon megengedett legnagyobb sebesség folytán a gépjárművezetők részéről objektíve elkerülhetetlenné válik az ütközés. Minderre figyelemmel ilyen esetekben a vadásztársaságok szinte kivétel nélkül helytállásra kötelesek.

Az autópályán, autóúton történt vadütközések esetében további eltérés, hogy ilyen szituációban a károsultak az őket ért kárt – bizonyos feltételek fennállása esetén – a közút, azaz az autópálya, autóút kezelőjével szemben is érvényesíthetik. A jogszabály ezen esetekben ugyanis a közút biztonságos közlekedésre alkalmassá tételének kötelezettsége körében, a vadvédelmi berendezés kiépítését az útkezelő számára írja elő. Így amennyiben a vad autópályára, autóútra történő feljutása a vadvédelmi berendezés hiányának, hibájának, hiányosságának következménye, úgy az ebből eredő károkért az útkezelő felelősséggel tartozik.

Fontos megértenünk azonban, hogy a vadgázolás során nem csak a gépjárművek tulajdonosa, vezetője, utasa, hanem az állat sérülésével, elhullásával állatvilágunk egy tagja, illetőleg az illetékes vadásztársaság is kárt szenved. Kérünk tehát mindenkit, hogy a fenti kárérvényesítési lehetőségek ellenére is mindenkor fokozottan ügyeljenek mind a saját és utasaik testi épségére, mind pedig az élővilág megóvására a közlekedésben történő részvétel során is.

 

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Hogyan használjuk a belső sávot

Olvasónk, T.A. arról érdeklődött közösségi oldalunkon, hogy lehet-e 130 km/h-val autózni a belső sávban egy autópályán úgy, hogy látjuk, hogy mögöttünk gyűlik a sor?

Fenti kérdésre a válasz röviden az, hogy főszabály szerint nem.

De lássuk, hogyan alakul a kérdés vonatkozásában irányadó, hatályos, nemtől, vezetői tapasztalattól, de még a gépjármű gyártmányától is függetlenül mindenkire kötelező jogszabályi rendelkezés?

A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM  együttes rendelet (KRESZ) 36. § (1) bekezdése alapján, olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két vagy több forgalmi sáv van (párhuzamos közlekedésre alkalmas úttest) – a külső (jobb szélső) forgalmi sávban kell közlekedni. Más forgalmi sávra ráhajtani csak előzés, balra bekanyarodás, illetőleg megfordulás céljából szabad.

Ezen jogszabályhely (2) bekezdése értelmében, a párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két forgalmi sáv van, az előzés befejezése után a külső forgalmi sávba vissza kell térni. Ha 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival, motorkerékpárral a vezető több járművet kíván előzni, megmaradhat a belső forgalmi sávban feltéve, hogy ezzel a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza; ha pedig a forgalom olyan sűrű, hogy a külső forgalmi sávba visszatérni nem lehet, a belső forgalmi sávban folyamatosan is haladhat.

Mindezek alapján a közúti közlekedés szabályai sebességtől függetlenül előírják a jobbra tartásra vonatkozó kötelezettséget, mely alóli időszakos kivételt az előzés (kikerülés), valamint a balra kanyarodás, megfordulás esete, továbbá a sűrű forgalom általi akadályoztatottság jelent. Autópályán természetesen ezen lehetőségek közül a balra kanyarodás, valamint a megfordulás esete nem értelmezhető.

A fentiek szerinti kivételt képező előzés esetében is előírás azonban, hogy a gyorsabban haladó gépjárműveket a közlekedés résztvevője ne akadályozza, függetlenül a megengedett legnagyobb sebesség betartásától, s annak befejeztével a külső sávba vissza kell térni.

Mindezek alapján megítélésünk szerint elég egyértelmű a kérdező szerint rendre feszültséget generáló kérdéskör tisztázása, fontosnak tartjuk azonban, hogy jogszabályi kötelezéstől függetlenül mindenki törekedjen a forgalom résztvevőinek biztonságára, illetőleg szükségtelenül a közlekedés más résztvevőit ne zavarja.

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Olvasói kérdés: Úttestből kiszakadó törmelék kárt okozott a gépjárműben

Olvasónk, G. K. azzal a kérdéssel fordult hozzánk, miszerint gépjárművével közúton haladt, amikor az előtte haladó gépjármű kátyúba hajtott, és az onnan kiszakadó tenyérnyi törmelék gépkocsija szélvédőjét betörte. Az érintett útszakaszon kizárólag 40km/h sebességkorlátozó tábla volt kihelyezve a káresemény időpontjában. Olvasónk arra volt kíváncsi, hogy fenti esetben van-e lehetősége az őt ért kárt a közút kezelőjével szemben érvényesíteni?

Fentiekre vonatkozóan szakértőnk az alábbi választ adta:

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 34.§ (1) bekezdése alapján, a közút kezelője – az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva – köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.

A közút kezelőjének fenti kötelezettsége az úthibák jogszabályban előírt határidőben történő helyreállítására is kiterjed.

Amennyiben a károsult tanúval (akár a károsult előtt haladó gépjármű vezetője, akár a károsult utasa), vagy egyéb módon alá tudja támasztani a fentebb előadott körülményeket és a szélvédő sérülése az úthibával szakértői véleménnyel alátámasztható módon okozati összefüggésbe hozható, úgy a közút kezelőjének felelőssége a bekövetkezett károkért fennáll.

Fentiek együttes bizonyítottsága esetén a károsult az őt ért kár összegét a közút kezelőjével szemben érvényesítheti, melynek keretében mind a sérülések márkaszervizi helyreállításának költségére, mind pedig a károkozással indokoltan felmerült egyéb kárainak (pl. a javítás időtartamára igénybe vett bérgépjármű költségének, stb.) megtérítésére is lehetősége van.

Fentieken túl fontos megemlítenünk, hogy amennyiben a károsult gépjármű előtt haladó gépkocsi vezetője részéről is felmerül a káreseménnyel okozati összefüggésbe hozható közlekedési szabályszegés (nem az útviszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség, stb.), úgy az a károkozó gépjármű vezetőjének, illetőleg a gépjármű kötelező felelősségbiztosítását kezelő biztosító károkért való helytállását is megalapozhatja.

Fontos tudnunk, hogy mindkét esetben górcső alá kerül a károsult által tanúsított, és a káreseményre kiható szabályszegés (pl. nem megfelelő követési távolság tartása) is, amelynek fennállása esetén -amennyiben az a káresemény bekövetkeztében szerepet játszott-, a helytállásra köteles ún. kármegosztást alkalmazhat, sőt, akár mentesülhet is helytállási kötelezettsége alól.

Annak megállapítása tehát, hogy a fentiekhez hasonló szituációban a károsultat ért kár érvényesítésére van-e lehetőség, és ha igen, kivel szemben, mindig az adott helyzet egyedi körülményeinek függvénye. Ezért is fontos, hogy kártérítési igényünk eredményes érvényesítéséhez szakszerű segítséget vegyünk igénybe.

 

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Az ittas vezetés meglepő anyagi következményei

Húsvéti ünnepekre környékén akarva-akaratlanul aktuálissá válik az ittas állapotban történő járművezetés kérdése.

Az ittas gépjárművezetés szabálysértési, büntetőjogi következményeivel – melyekkel későbbi elemzéseinkben részletesen foglalkozni fogunk – legtöbben tisztában vannak, kevesen tudják azonban, hogy a szabálysértési, illetve büntetőjogi szankciókon túl, jelentős vagyoni hátrányokkal is kell számolnia annak, aki alkoholos befolyásoltság alatt vesz részt a közúti forgalomban, s így kárt okoz vagy szenved.

A törvényi előírásoknak megfelelően, a közúti közlekedésben részt vevő gépjárművek üzembentartója minden esetben köteles érvényes gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezni gépjárművére, a közúti forgalomban történő részvétel során okozott károk megtérítése érdekében.

A tulajdonosoknak, gépjárműhasználóknak lehetősége van továbbá arra is, hogy az ún. „sajáthibás”, illetőleg bármely más okból fedezet nélkül maradó, idegenhibás káresemények vonatkozásában „CASCO” vagyonbiztosítást kössenek.

Érdekes kérdés, hogy hogyan alakul a biztosítók fentiek szerinti helytállása abban az esetben, ha valaki a közúti baleset okozása, elszenvedése során ittas állapotban vesz részt a közlekedésben. Szinte általános jelleggel jelenthetjük ki, hogy az ittas állapotban történő gépjárművezetés során okozott, de esetenként elszenvedett károk vonatkozásában is, hatályos jogszabályaink jelentős anyagi többletterheket rónak a gépjárművezető és a gépjárműtulajdonos személyére.

Mind a harmadik személyeknek okozott károk, mind pedig az általunk elszenvedett vagyoni hátrányok vonatkozásában lehetősége van arra a biztosító társaságoknak, hogy teljesítési kötelezettségük alól mentesüljenek, illetőleg a már teljesített kifizetéseket visszaköveteljék attól, aki a balesetet ittas állapotban okozta.

A kötelező felelősségbiztosítást szabályozó jogszabály értelmében, a biztosító –felelősségbiztosítás hiányában a MABISZ – az általa a károsultnak kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti a vezetőtől, ha a gépjárművet alkoholos vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotban vezette, illetve bármely biztosítottól, ha a gépjármű vezetését ilyen személynek adta át. Az ún. visszkereseti igény összeghatára 5.000.000,-Ft, amely a fentiek alapján nem csak az ittas gépjárművezetőn, hanem az ennek tudatában lévő tulajdonoson (üzembentartón) is követelhető. Fentiek esetén tehát a biztosító az ittas személy által okozott kárt a károsult részére megtéríti, azonban az általa teljesített kifizetést az ittas károkozótól 5.000.000,-Ft. értékhatárig visszaköveteli.

A CASCO biztosítások esetén is hasonlóan alakul az ittas vezetők részvételével bekövetkezett balesetek esetén fennálló térítési kötelezettség. Mind a polgári jogi jogszabályok, mind pedig a biztosítók által támasztott általános szerződési feltételek kizárhatják a biztosító helytállási kötelezettségét, ha a baleset során a gépkocsi vezetője alkoholos befolyásoltság alatt állt, és így vezette a gépjárművet. Ebben az esetben tehát -amennyiben van is érvényes, rendszeresen fizetett CASCO biztosítása a gépjármű tulajdonosának- az ittas állapotban okozott saját károkat sem téríti meg a biztosító.

Mindenkit arra kérünk tehát, hogy semmiképpen ne üljön a volán mögé, amennyiben bármilyen minimális mennyiségű alkoholtartalmú italt is fogyasztott. Felelőtlen magatartással a fenti szabályozás szerinti milliós vagyoni hátrányokon túl ennél sokkal jelentősebb, pénzben nem mérhető károkat okozhatunk akár magunknak, akár vétlen kívülálló személyeknek.

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU