Ki a felelős vadkár esetén

Több olvasónktól érkezett megkeresés, hogy szívesen olvasnák szakmai összefoglalónkat a sajnos mostanában egyre gyakrabban előforduló vadkárokkal kapcsolatosan. Nekik kedvezve, a vaddal történő gépjárműütközés esetén fennálló felelősség szabályait, a kár érvényesítésének lehetőségeit az alábbiakban foglaljuk össze.

A jogi szabályozás a vaddal történő ütközés esetében eltérően alakul aszerint, hogy az ütközés gyorsforgalmi úton, illetőleg egyéb úttípuson történik. Ami közös bármely közútszakaszon történő ütközés esetében, hogy kiemelten fontos a helyszín és a kár megfelelő dokumentálása, mely körben mind a rendőrség, mind az illetékes vadásztársaság értesítése ajánlott. Utóbbi azért is, mert a sérült, elhullott vad elszállítása az ő jogosultságuk, egyben kötelességük is.

A vad által okozott károkért főszabályként az a vadásztársaság (illetőleg a felelősségbiztosítását kezelő társaság) felel, akinek területén a kár bekövetkezett, illetőleg akinek területéről a vad kiváltott. Az illetékes vadásztársaság későbbi felderítése érdekében is ajánlott tehát az ütközés helyszínének, körülményeinek szakszerű rögzítése.

Gyakori eset, hogy az út egy-egy oldalán lévő terület különböző vadásztársaságokhoz tartozik, így mindenképp a körülmények, helyszín alapos dokumentációjára van szükség ahhoz, hogy később, esetleges vita esetén megállapítható legyen, hogy a vad az út mely oldaláról került gépjárművünk elé, így ki köteles a kárunk megtérítésére.

A vadászható állat által okozott károkért alapesetben a vadásztársaságot igen szigorú felelősség terheli. Sajnos nem mondható el ugyanez arról a speciális esetről, amikor a vad (üzemelő) gépjárművel történő ütközésében rejlik a károkozás. Ilyen esetben ugyanis a polgári jogban jól ismert, felróhatósági alapú felelősség kerül elő, tehát az köteles megtéríteni a másik kárát, aki a balesettel összefüggésben valamilyen felróható magatartást tanúsított. Ilyen felróható magatartás a vadásztársaság részéről pl. megfelelő védelmi berendezések (vadveszély tábla) létesítésére irányuló kezdeményezés hiánya, útszakasztól nem megfelelő távolságra kihelyezett etetőkkel a vadak odaszoktatása, stb., mely okok fennállta vadkár szakértői véleménnyel támasztható alá. Felróhatóság hiányában pedig kizárólag akkor jogos a kárigényünk, ha a kár a vadásztársaság tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség (pl. a vad természetes életterén kívüli felbukkanása, stb.) eredménye.

Sok esetben találkozunk azzal, hogy az illetékes vadásztársaságok az adott útszakaszt megelőzően kihelyezett, ún. vadveszélyt jelző táblára hivatkozással próbálják „lerázni” magukról a bejelentett károkért való felelősséget. Az ilyen tábla arra figyelmezteti a közlekedés résztvevőit, hogy az úttesten számítaniuk kell vad felbukkanására, s ennek tudatában kell megválasztaniuk a haladási sebességet. Fontos azonban tudnunk, hogy a tábla kihelyezése csupán egyetlen kármegelőző mód a vadásztársaságok részéről, ettől függetlenül egyéb felróható magatartásuk, illetve az állat rendellenes magatartása a fentiekben már részletezettek szerint alapot adhat a helytállásra.

A kár érvényesíthetősége szempontjából könnyebb helyzetben vannak, akik ún. gyorsforgalmi úton (autópályán) történő vadütközés során szenvednek kárt. Az ekörben kialakult ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis, a fenti útszakaszokon megengedett legnagyobb sebesség folytán a gépjárművezetők részéről objektíve elkerülhetetlenné válik az ütközés. Minderre figyelemmel ilyen esetekben a vadásztársaságok szinte kivétel nélkül helytállásra kötelesek.

Az autópályán, autóúton történt vadütközések esetében további eltérés, hogy ilyen szituációban a károsultak az őket ért kárt – bizonyos feltételek fennállása esetén – a közút, azaz az autópálya, autóút kezelőjével szemben is érvényesíthetik. A jogszabály ezen esetekben ugyanis a közút biztonságos közlekedésre alkalmassá tételének kötelezettsége körében, a vadvédelmi berendezés kiépítését az útkezelő számára írja elő. Így amennyiben a vad autópályára, autóútra történő feljutása a vadvédelmi berendezés hiányának, hibájának, hiányosságának következménye, úgy az ebből eredő károkért az útkezelő felelősséggel tartozik.

Fontos megértenünk azonban, hogy a vadgázolás során nem csak a gépjárművek tulajdonosa, vezetője, utasa, hanem az állat sérülésével, elhullásával állatvilágunk egy tagja, illetőleg az illetékes vadásztársaság is kárt szenved. Kérünk tehát mindenkit, hogy a fenti kárérvényesítési lehetőségek ellenére is mindenkor fokozottan ügyeljenek mind a saját és utasaik testi épségére, mind pedig az élővilág megóvására a közlekedésben történő részvétel során is.

 

DR.SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA

WWW.DRSZALAY.HU

Hogyan használjuk a belső sávot

Olvasónk, T.A. arról érdeklődött közösségi oldalunkon, hogy lehet-e 130 km/h-val autózni a belső sávban egy autópályán úgy, hogy látjuk, hogy mögöttünk gyűlik a sor?

Fenti kérdésre a válasz röviden az, hogy főszabály szerint nem.

De lássuk, hogyan alakul a kérdés vonatkozásában irányadó, hatályos, nemtől, vezetői tapasztalattól, de még a gépjármű gyártmányától is függetlenül mindenkire kötelező jogszabályi rendelkezés?

A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM  együttes rendelet (KRESZ) 36. § (1) bekezdése alapján, olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két vagy több forgalmi sáv van (párhuzamos közlekedésre alkalmas úttest) – a külső (jobb szélső) forgalmi sávban kell közlekedni. Más forgalmi sávra ráhajtani csak előzés, balra bekanyarodás, illetőleg megfordulás céljából szabad.

Ezen jogszabályhely (2) bekezdése értelmében, a párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két forgalmi sáv van, az előzés befejezése után a külső forgalmi sávba vissza kell térni. Ha 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival, motorkerékpárral a vezető több járművet kíván előzni, megmaradhat a belső forgalmi sávban feltéve, hogy ezzel a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza; ha pedig a forgalom olyan sűrű, hogy a külső forgalmi sávba visszatérni nem lehet, a belső forgalmi sávban folyamatosan is haladhat.

Mindezek alapján a közúti közlekedés szabályai sebességtől függetlenül előírják a jobbra tartásra vonatkozó kötelezettséget, mely alóli időszakos kivételt az előzés (kikerülés), valamint a balra kanyarodás, megfordulás esete, továbbá a sűrű forgalom általi akadályoztatottság jelent. Autópályán természetesen ezen lehetőségek közül a balra kanyarodás, valamint a megfordulás esete nem értelmezhető.

A fentiek szerinti kivételt képező előzés esetében is előírás azonban, hogy a gyorsabban haladó gépjárműveket a közlekedés résztvevője ne akadályozza, függetlenül a megengedett legnagyobb sebesség betartásától, s annak befejeztével a külső sávba vissza kell térni.

Mindezek alapján megítélésünk szerint elég egyértelmű a kérdező szerint rendre feszültséget generáló kérdéskör tisztázása, fontosnak tartjuk azonban, hogy jogszabályi kötelezéstől függetlenül mindenki törekedjen a forgalom résztvevőinek biztonságára, illetőleg szükségtelenül a közlekedés más résztvevőit ne zavarja.

DR.SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA

WWW.DRSZALAY.HU

Olvasói kérdés: Úttestből kiszakadó törmelék kárt okozott a gépjárműben

Olvasónk, G. K. azzal a kérdéssel fordult hozzánk, miszerint gépjárművével közúton haladt, amikor az előtte haladó gépjármű kátyúba hajtott, és az onnan kiszakadó tenyérnyi törmelék gépkocsija szélvédőjét betörte. Az érintett útszakaszon kizárólag 40km/h sebességkorlátozó tábla volt kihelyezve a káresemény időpontjában. Olvasónk arra volt kíváncsi, hogy fenti esetben van-e lehetősége az őt ért kárt a közút kezelőjével szemben érvényesíteni?

Fentiekre vonatkozóan szakértőnk az alábbi választ adta:

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 34.§ (1) bekezdése alapján, a közút kezelője – az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva – köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.

A közút kezelőjének fenti kötelezettsége az úthibák jogszabályban előírt határidőben történő helyreállítására is kiterjed.

Amennyiben a károsult tanúval (akár a károsult előtt haladó gépjármű vezetője, akár a károsult utasa), vagy egyéb módon alá tudja támasztani a fentebb előadott körülményeket és a szélvédő sérülése az úthibával szakértői véleménnyel alátámasztható módon okozati összefüggésbe hozható, úgy a közút kezelőjének felelőssége a bekövetkezett károkért fennáll.

Fentiek együttes bizonyítottsága esetén a károsult az őt ért kár összegét a közút kezelőjével szemben érvényesítheti, melynek keretében mind a sérülések márkaszervizi helyreállításának költségére, mind pedig a károkozással indokoltan felmerült egyéb kárainak (pl. a javítás időtartamára igénybe vett bérgépjármű költségének, stb.) megtérítésére is lehetősége van.

Fentieken túl fontos megemlítenünk, hogy amennyiben a károsult gépjármű előtt haladó gépkocsi vezetője részéről is felmerül a káreseménnyel okozati összefüggésbe hozható közlekedési szabályszegés (nem az útviszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség, stb.), úgy az a károkozó gépjármű vezetőjének, illetőleg a gépjármű kötelező felelősségbiztosítását kezelő biztosító károkért való helytállását is megalapozhatja.

Fontos tudnunk, hogy mindkét esetben górcső alá kerül a károsult által tanúsított, és a káreseményre kiható szabályszegés (pl. nem megfelelő követési távolság tartása) is, amelynek fennállása esetén -amennyiben az a káresemény bekövetkeztében szerepet játszott-, a helytállásra köteles ún. kármegosztást alkalmazhat, sőt, akár mentesülhet is helytállási kötelezettsége alól.

Annak megállapítása tehát, hogy a fentiekhez hasonló szituációban a károsultat ért kár érvényesítésére van-e lehetőség, és ha igen, kivel szemben, mindig az adott helyzet egyedi körülményeinek függvénye. Ezért is fontos, hogy kártérítési igényünk eredményes érvényesítéséhez szakszerű segítséget vegyünk igénybe.

 

DR.SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA

WWW.DRSZALAY.HU