Hónap: 2018 április

Korábban részletesen kifejtettük arra irányuló jogi állásfoglalásunkat, hogy a megengedett maximális sebességgel lehet-e az autópályán a belső sávban folytonosan haladni. Ezt követően érkezett D.L. hozzászólása, melyben ezen helyzethez kapcsolódóan arról érdeklődik, hogy amennyiben autópályán a belső forgalmi sávban, az általunk rögzített jobbra tartási kötelezettséget megszegve egy gépjármű folytonosan a bal szélső sávban halad, úgy jobbról megelőzhetjük-e őt?

A KRESZ 34.§ (3) bekezdés alapján, az előzést – a (4) és az (5) bekezdésben említett esetet kivéve – balról kell végrehajtani.

A hivatkozott (4) – (5) bekezdések szerinti kivételt a balra kanyarodó gépjármű, az úttest közepén közlekedő villamos, valamint a figyelmeztető jelzést (villogó sárga fényjelzést) használó gépjármű jobbróli előzése jelenti. A belső sávban haladó gépjárművet tehát főszabály szerint jobbról előzni nem szabad.

Több olyan jogesettel is találkoztunk, ahol az illetékes rendőrkapitányság az előzés szabályainak megsértése miatt sújtotta pénzbírsággal azt az autóst, aki az autópályán a belső forgalmi sávban a megengedett 130 km/h haladási sebességgel lassabban haladó gépjármű mögül kitért a külső forgalmi sávba, ahol – tekintettel arra, hogy a külső sávban hosszabb útszakaszok is szabadon voltak – 130 km/h sebességre felgyorsítva elhaladt a gépjármű mellett. Tárgyi ügyekben a fogalmi meghatározásokat is figyelembe véve az került megállapításra, hogy azzal a művelettel, hogy a gépjárművezető a belső sávból a külső sávba kitért, elhaladt a forgalmat akadályozó gépjármű mellett, majd a belső sávba visszatért, előzést hajtott végre, jobb oldalról.

A fenti, illetőleg a kérdező által is felvetett szituáció kapcsán fontos tisztáznunk, hogy mind a megengedett legnagyobb sebességgel történő haladás, mind az előzés egy lehetőség a gépjárművezetők számára, amennyiben annak a KRESZ-ben meghatározott feltételei – utóbbinak például balról történő végrehajtása – fennállnak.

Az tehát, ha valaki a belső forgalmi sávban folytonosan haladva a KRESZ 36.§ által előírt jobbra tartási kötelezettségét megszegi, nem eredményezi, hogy az előzést a gyorsabban haladó gépjármű jogszerűen jobbról hajthatja végre.

Más a helyzet olyan szituációban, amikor nem jobbról történő előzés, hanem a belső sávban haladó gépjárművek melletti elhaladás történik.

A KRESZ I. sz. függelék III. c) értelmében előzés: járművel az úttesten azonos irányban haladó jármű melletti elhaladás. Párhuzamos közlekedés esetében (tehát nem párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten) a különböző forgalmi sávokban folyamatosan haladó járművek egymás melletti elhaladása nem minősül előzésnek.

Mindezek alapján tehát abban az esetben, amikor a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten a különböző forgalmi sávokban a gépjárművek folytonosan haladnak egymás mellett, és a belső sávban haladó gépjármű(vek) mellett történő elhaladást követően nem térünk vissza/át a belső sávba, úgy a belső sávban haladó gépjármű(vek)nek nem az előzését hajtottuk végre, csupán elhaladtunk mellette, amelyet nem tilt a KRESZ. Fontos azonban leszögezni, hogy a KRESZ nem tartalmaz a fentieken túli konkrétumot az előzés fogalma kapcsán, így mindenkor a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy milyen időtartamon belüli sávváltást minősít előzésnek.

Hivatkozott rendelkezés így nem az előzés szabályainak kijátszása céljából került a közúti közlekedés szabályai közé, tehát a kérdező általi felvetést leegyszerűsítve a válaszunk az, hogy a belső sávban haladó gépjárművet a KRESZ fent hivatkozott rendelkezései alapján szabályosan nem előzhetjük jobbról, elhaladni azonban elhaladhatunk mellette 😉

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Több olvasónktól érkezett megkeresés, hogy szívesen olvasnák szakmai összefoglalónkat a sajnos mostanában egyre gyakrabban előforduló vadkárokkal kapcsolatosan. Nekik kedvezve, a vaddal történő gépjárműütközés esetén fennálló felelősség szabályait, a kár érvényesítésének lehetőségeit az alábbiakban foglaljuk össze.

A jogi szabályozás a vaddal történő ütközés esetében eltérően alakul aszerint, hogy az ütközés gyorsforgalmi úton, illetőleg egyéb úttípuson történik. Ami közös bármely közútszakaszon történő ütközés esetében, hogy kiemelten fontos a helyszín és a kár megfelelő dokumentálása, mely körben mind a rendőrség, mind az illetékes vadásztársaság értesítése ajánlott. Utóbbi azért is, mert a sérült, elhullott vad elszállítása az ő jogosultságuk, egyben kötelességük is.

A vad által okozott károkért főszabályként az a vadásztársaság (illetőleg a felelősségbiztosítását kezelő társaság) felel, akinek területén a kár bekövetkezett, illetőleg akinek területéről a vad kiváltott. Az illetékes vadásztársaság későbbi felderítése érdekében is ajánlott tehát az ütközés helyszínének, körülményeinek szakszerű rögzítése.

Gyakori eset, hogy az út egy-egy oldalán lévő terület különböző vadásztársaságokhoz tartozik, így mindenképp a körülmények, helyszín alapos dokumentációjára van szükség ahhoz, hogy később, esetleges vita esetén megállapítható legyen, hogy a vad az út mely oldaláról került gépjárművünk elé, így ki köteles a kárunk megtérítésére.

A vadászható állat által okozott károkért alapesetben a vadásztársaságot igen szigorú felelősség terheli. Sajnos nem mondható el ugyanez arról a speciális esetről, amikor a vad (üzemelő) gépjárművel történő ütközésében rejlik a károkozás. Ilyen esetben ugyanis a polgári jogban jól ismert, felróhatósági alapú felelősség kerül elő, tehát az köteles megtéríteni a másik kárát, aki a balesettel összefüggésben valamilyen felróható magatartást tanúsított. Ilyen felróható magatartás a vadásztársaság részéről pl. megfelelő védelmi berendezések (vadveszély tábla) létesítésére irányuló kezdeményezés hiánya, útszakasztól nem megfelelő távolságra kihelyezett etetőkkel a vadak odaszoktatása, stb., mely okok fennállta vadkár szakértői véleménnyel támasztható alá. Felróhatóság hiányában pedig kizárólag akkor jogos a kárigényünk, ha a kár a vadásztársaság tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség (pl. a vad természetes életterén kívüli felbukkanása, stb.) eredménye.

Sok esetben találkozunk azzal, hogy az illetékes vadásztársaságok az adott útszakaszt megelőzően kihelyezett, ún. vadveszélyt jelző táblára hivatkozással próbálják „lerázni” magukról a bejelentett károkért való felelősséget. Az ilyen tábla arra figyelmezteti a közlekedés résztvevőit, hogy az úttesten számítaniuk kell vad felbukkanására, s ennek tudatában kell megválasztaniuk a haladási sebességet. Fontos azonban tudnunk, hogy a tábla kihelyezése csupán egyetlen kármegelőző mód a vadásztársaságok részéről, ettől függetlenül egyéb felróható magatartásuk, illetve az állat rendellenes magatartása a fentiekben már részletezettek szerint alapot adhat a helytállásra.

A kár érvényesíthetősége szempontjából könnyebb helyzetben vannak, akik ún. gyorsforgalmi úton (autópályán) történő vadütközés során szenvednek kárt. Az ekörben kialakult ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis, a fenti útszakaszokon megengedett legnagyobb sebesség folytán a gépjárművezetők részéről objektíve elkerülhetetlenné válik az ütközés. Minderre figyelemmel ilyen esetekben a vadásztársaságok szinte kivétel nélkül helytállásra kötelesek.

Az autópályán, autóúton történt vadütközések esetében további eltérés, hogy ilyen szituációban a károsultak az őket ért kárt – bizonyos feltételek fennállása esetén – a közút, azaz az autópálya, autóút kezelőjével szemben is érvényesíthetik. A jogszabály ezen esetekben ugyanis a közút biztonságos közlekedésre alkalmassá tételének kötelezettsége körében, a vadvédelmi berendezés kiépítését az útkezelő számára írja elő. Így amennyiben a vad autópályára, autóútra történő feljutása a vadvédelmi berendezés hiányának, hibájának, hiányosságának következménye, úgy az ebből eredő károkért az útkezelő felelősséggel tartozik.

Fontos megértenünk azonban, hogy a vadgázolás során nem csak a gépjárművek tulajdonosa, vezetője, utasa, hanem az állat sérülésével, elhullásával állatvilágunk egy tagja, illetőleg az illetékes vadásztársaság is kárt szenved. Kérünk tehát mindenkit, hogy a fenti kárérvényesítési lehetőségek ellenére is mindenkor fokozottan ügyeljenek mind a saját és utasaik testi épségére, mind pedig az élővilág megóvására a közlekedésben történő részvétel során is.

 

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Olvasónk, T.A. arról érdeklődött közösségi oldalunkon, hogy lehet-e 130 km/h-val autózni a belső sávban egy autópályán úgy, hogy látjuk, hogy mögöttünk gyűlik a sor?

Fenti kérdésre a válasz röviden az, hogy főszabály szerint nem.

De lássuk, hogyan alakul a kérdés vonatkozásában irányadó, hatályos, nemtől, vezetői tapasztalattól, de még a gépjármű gyártmányától is függetlenül mindenkire kötelező jogszabályi rendelkezés?

A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM  együttes rendelet (KRESZ) 36. § (1) bekezdése alapján, olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két vagy több forgalmi sáv van (párhuzamos közlekedésre alkalmas úttest) – a külső (jobb szélső) forgalmi sávban kell közlekedni. Más forgalmi sávra ráhajtani csak előzés, balra bekanyarodás, illetőleg megfordulás céljából szabad.

Ezen jogszabályhely (2) bekezdése értelmében, a párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két forgalmi sáv van, az előzés befejezése után a külső forgalmi sávba vissza kell térni. Ha 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival, motorkerékpárral a vezető több járművet kíván előzni, megmaradhat a belső forgalmi sávban feltéve, hogy ezzel a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza; ha pedig a forgalom olyan sűrű, hogy a külső forgalmi sávba visszatérni nem lehet, a belső forgalmi sávban folyamatosan is haladhat.

Mindezek alapján a közúti közlekedés szabályai sebességtől függetlenül előírják a jobbra tartásra vonatkozó kötelezettséget, mely alóli időszakos kivételt az előzés (kikerülés), valamint a balra kanyarodás, megfordulás esete, továbbá a sűrű forgalom általi akadályoztatottság jelent. Autópályán természetesen ezen lehetőségek közül a balra kanyarodás, valamint a megfordulás esete nem értelmezhető.

A fentiek szerinti kivételt képező előzés esetében is előírás azonban, hogy a gyorsabban haladó gépjárműveket a közlekedés résztvevője ne akadályozza, függetlenül a megengedett legnagyobb sebesség betartásától, s annak befejeztével a külső sávba vissza kell térni.

Mindezek alapján megítélésünk szerint elég egyértelmű a kérdező szerint rendre feszültséget generáló kérdéskör tisztázása, fontosnak tartjuk azonban, hogy jogszabályi kötelezéstől függetlenül mindenki törekedjen a forgalom résztvevőinek biztonságára, illetőleg szükségtelenül a közlekedés más résztvevőit ne zavarja.

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU

 

Olvasónk, G. K. azzal a kérdéssel fordult hozzánk, miszerint gépjárművével közúton haladt, amikor az előtte haladó gépjármű kátyúba hajtott, és az onnan kiszakadó tenyérnyi törmelék gépkocsija szélvédőjét betörte. Az érintett útszakaszon kizárólag 40km/h sebességkorlátozó tábla volt kihelyezve a káresemény időpontjában. Olvasónk arra volt kíváncsi, hogy fenti esetben van-e lehetősége az őt ért kárt a közút kezelőjével szemben érvényesíteni?

Fentiekre vonatkozóan szakértőnk az alábbi választ adta:

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 34.§ (1) bekezdése alapján, a közút kezelője – az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva – köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.

A közút kezelőjének fenti kötelezettsége az úthibák jogszabályban előírt határidőben történő helyreállítására is kiterjed.

Amennyiben a károsult tanúval (akár a károsult előtt haladó gépjármű vezetője, akár a károsult utasa), vagy egyéb módon alá tudja támasztani a fentebb előadott körülményeket és a szélvédő sérülése az úthibával szakértői véleménnyel alátámasztható módon okozati összefüggésbe hozható, úgy a közút kezelőjének felelőssége a bekövetkezett károkért fennáll.

Fentiek együttes bizonyítottsága esetén a károsult az őt ért kár összegét a közút kezelőjével szemben érvényesítheti, melynek keretében mind a sérülések márkaszervizi helyreállításának költségére, mind pedig a károkozással indokoltan felmerült egyéb kárainak (pl. a javítás időtartamára igénybe vett bérgépjármű költségének, stb.) megtérítésére is lehetősége van.

Fentieken túl fontos megemlítenünk, hogy amennyiben a károsult gépjármű előtt haladó gépkocsi vezetője részéről is felmerül a káreseménnyel okozati összefüggésbe hozható közlekedési szabályszegés (nem az útviszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség, stb.), úgy az a károkozó gépjármű vezetőjének, illetőleg a gépjármű kötelező felelősségbiztosítását kezelő biztosító károkért való helytállását is megalapozhatja.

Fontos tudnunk, hogy mindkét esetben górcső alá kerül a károsult által tanúsított, és a káreseményre kiható szabályszegés (pl. nem megfelelő követési távolság tartása) is, amelynek fennállása esetén -amennyiben az a káresemény bekövetkeztében szerepet játszott-, a helytállásra köteles ún. kármegosztást alkalmazhat, sőt, akár mentesülhet is helytállási kötelezettsége alól.

Annak megállapítása tehát, hogy a fentiekhez hasonló szituációban a károsultat ért kár érvényesítésére van-e lehetőség, és ha igen, kivel szemben, mindig az adott helyzet egyedi körülményeinek függvénye. Ezért is fontos, hogy kártérítési igényünk eredményes érvényesítéséhez szakszerű segítséget vegyünk igénybe.

 

DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU