Az üzembentartói szerződés előnyei és hátrányai

Az utóbbi időben egyre gyakoribbá válnak a gépjárművek tulajdonátruházási szándéka esetén adásvételi szerződés helyett azoknak csupán használatából eredő jogokra és kötelezettségekre irányuló szerződések megkötése az átírással járó költségek csökkentése, a gépkocsi végrehajtás alá vonásának elkerülése, stb. érdekében. Ennek elterjedt formája az ún. „üzembentartói szerződés”. Nem árt tisztában lenni, miben különbözik ez a hagyományos adásvételi szerződéstől.

Ehhez mindenekelőtt a gépjármű tulajdonosának és üzembentartójának fogalmát kell tisztáznunk.

A tulajdonosi jogkör alapvetően a dolog birtoklásának, a dolog használatának és hasznosításának, illetőleg az azzal való rendelkezésnek a jogosultságát, illetőleg a dolog terheinek viselését és jogszabály által előírt egyéb kötelezettségek teljesítését foglalja magában. Üzembentartói szerződések esetén ezen jogosultságok és kötelezettségek megoszlanak a tulajdonos és az üzembentartó között.

A gépjármű tulajdonosa, akinek vagyonát a dolog gyarapítja, s aki jogosult annak tulajdonjogát másra ruházni (eladni), illetőleg azt megterhelni, stb. Mindezzel szemben az üzembentartó az, akit megillet a gépjármű birtoklásának, használatának joga, és fontos, hogy őt terheli minden, a használat jogszerűségéhez szükséges feltétel biztosítása, illetőleg az üzemeltetéssel összefüggésben felmerült költség viselése. Az üzembentartó nem jogosult azonban a gépjárművel rendelkezni, így nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, s ekként az üzembentartóval szembeni követelések kielégítéseként sem nyújt fedezetet a gépjármű, az pl. végrehajtás alá nem vonható.

Az esetek nagyobbik részében a gépjármű tulajdonosa és rendszeres használója nem válik el, a polgári jog szabályai alapján azonban nincs akadálya annak, hogy valaki a tulajdonjogtól eltérő jogcímen birtokolhasson, használhasson egy vagyontárgyat. Ennek a gépjármű tulajdonosát tekintve legelőnyösebb esete, ha a gépjármű használója a közhiteles nyilvántartásban is, mint üzembentartó feltüntetésre kerül, hiszen így elkerülhető, hogy a tényleges használóval szembeni kötelezettségekért végül neki kelljen helyt állnia.

Nézzük, melyek azok a leggyakrabban felmerülő kötelezettségek, amelyeket a gépjármű üzembentartójának teljesítenie kell ahhoz, hogy a jogszabályi előírásoknak megfeleljen, illetve a közúti közlekedésben részt vehessen.

Üzembentartói feladatkör a mindenkor érvényes gépjármű hatósági engedély meglétének biztosítása.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló jogszabály az üzembentartó számára írja elő a mindenkor érvényes és hatályos biztosítás meglétét. Az üzembentartót így nem csak a felelősségbiztosítás díja, hanem az érvényes felelősségbiztosítás hiányából fakadó joghátrányok, pl. az emiatt kiszabott szabálysértési bírság, fedezetlenségi díj, sajáthibás balesetek esetén teljes kártérítési kötelezettség a károsultak felé, stb. is terhelik.

Szintén az üzembentartó kötelezettsége annak biztosítása, hogy a gépjármű a közúti közlekedésben történő részvétel során biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. Az üzembentartó köteles tehát a gépjármű karbantartására, műszaki állapotának rendszeres ellenőrzésére, és hiányosság, hiba észlelése esetén annak pótlására, javítására.

S hogy mely költségek azok, amelyek felmerülte esetén az üzembentartónak számolnia kell az azokért történő helytállással?

Tipikusan ilyen költség a helyi közutakon, közterületeken történő parkolás során kiszabott pótdíj – függetlenül attól, ki volt az, aki ténylegesen elmulasztott eleget tenni a díjfizetési kötelezettségének. Ennek indoka, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény a gépjármű üzembentartója részére írja elő a várakozás díjának megfizetését, üzembentartói felelősségi és kockázati körbe telepítve, hogy olyan személynek adjuk ideiglenes használatba a gépjárművet, aki a jogszabályi kötelezettségeknek eleget tesz.

Szintén az üzembentartó köteles az úthasználat díjának megfizetésére, s ennek elmaradása esetén a kiszabott pótdíj rendezésére.

Mindannyian hallottunk továbbá az objektív felelősség hatálya alá tartozó közlekedési szabályszegésekről. Ez azt jelenti, hogy egyes közlekedési szabályszegések vonatkozásában kiszabott bírság is főszabályként a gépjármű üzembentartóját terheli attól függetlenül, hogy ki volt a tényleges szabályszegő, s ez alól csak néhány kivételes esetben mentesülhet. Tipikusan ilyen a legnagyobb megengedett sebességre vagy a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire vonatkozó előírások megszegése.

Az üzembentartó széleskörű felelősségének egyik magyarázata, hogy ő – mint a gépjármű vélelmezett használója – az, akinek személye, elérhetősége a közhiteles járműnyilvántartásban szerepel, s így a fentiek érvényesítésére reális lehetőség nyílik, nem úgy, mintha a legtöbb esetben névtelenül maradó tényleges kihágóval szemben kellene fellépni. Az objektív felelősség intézménye továbbá megakadályozza, hogy a tényleges szabályszegő üzembentartók kibújjanak a felelősség alól arra történő hivatkozással, hogy a gépjárművet az adott időpontban nem ők használták.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a bejegyzés elején írtak szerint a tulajdonos jogosult a gépjármű elidegenítésére, illetőleg abból a tulajdonossal szemben fennálló követelések kielégítésének sincs akadálya. Fontos tehát, hogy a gépjármű-nyilvántartás mindenkor a valós helyzetet tükrözze, üzembentartói szerződések megkötésére ne más jogügylet leplezése céljából kerüljön sor, s amennyiben valaki ténylegesen csak a jármű – hosszabb ideig tartó, kizárólagos – használatát kívánja átengedni, úgy a kedvezményezett személy üzembentartókénti bejegyzéséről gondoskodjon, számos kellemetlenséget, akár évekig elhúzódó jogi procedúrát elkerülve ezzel.

DR.SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA

WWW.DRSZALAY.HU

Cserbenhagyás vagy segítségnyújtás elmulasztása

 

Sokszor tapasztaljuk, hogy a közlekedés résztvevői keverik a segítségnyújtás elmulasztásának és a cserbenhagyásnak, mint két bűncselekménynek a fogalomkörét, illetőleg számos esetben azokat egymással azonosítják. Mai bejegyzésünkben ennek a két fogalomnak a különválasztásával, helyes értelmezésével fogunk foglalkozni.

Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy két eltérő fogalomról, két eltérő bűncselekményről beszélünk tárgyi esetben.

A kettő közötti elsődleges különbség, hogy büntető törvénykönyvünk a cserbenhagyást a közlekedési bűncselekmények, míg a segítségnyújtás elmulasztását az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények körében szabályozza. Ez azt jelenti, hogy cserbenhagyást kizárólag az követhet el, aki a közlekedésben (illetőleg közlekedési balesetben) részt vesz, míg a segítségnyújtás elmulasztása bárki részéről megállapítható.

A cserbenhagyást a törvény alapján az a közlekedési balesettel érintett járművezető követi el, aki a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e.

Fontos elem tehát, hogy cserbenhagyás elkövetője csak járművezető lehet, függetlenül attól, hogy egyébként okozója vagy sértettje a balesetnek. Nem követheti el így a bűncselekményt az, aki balesetben részes gépjárműben utasként tartózkodik, illetőleg az a járművezető sem, aki a balesetet közlekedése során, külső szemlélőként tapasztalja.

A cserbenhagyás továbbá kizárólag olyan esetekben állapítható meg, amikor a közlekedési balesetben sérülés nem történt, illetőleg segítségnyújtásra nem volt szükség. Amennyiben ezek közül bármelyik is fennáll, azaz a balesetben valaki sérülést szenvedett, illetőleg segítségre szorult, úgy a bejegyzés másik fogalmáról, azaz a segítségnyújtás elmulasztásáról beszélhetünk.

Utóbbit ugyanis az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. Lényeges tehát, hogy azokban az esetekben, amikor a segítségnyújtás szüksége fennállt, úgy a balesetben részes gépjárművek vezetői is a cserbenhagyásnál súlyosabban értékelendő és büntetendő, a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekményét követik el.

Ez a bűncselekmény továbbá nem kizárólag közlekedési balesetek esetén, hanem bármilyen hétköznapi helyzetben, a közlekedéstől függetlenül is elkövethető, például egy azonnali orvosi beavatkozásra szoruló személy, égő épület észlelése esetében is.

A segítségnyújtás elmulasztása körében sokszor felmerül, mit jelent az elvárható segítség nyújtása. Ennek értelmezése során kizárólag a kialakult gyakorlatra támaszkodhatunk, jogszabály ennek helyes értelmezését nem konkretizálja. A jogban előforduló elvárhatóság értelmezése során minden esetben figyelemmel kell lenni az eset összes körülményére, az adott helyzetben reálisan fennálló lehetőségekre, az elkövető személyes tulajdonságaira, képességére, stb. Kijelenthető, hogy a bűncselekmény elkövetése körében két teljesen ugyanolyan tényállással sosem találkozunk, így egy-egy eset mindig egyedi elbírálás alá esik.

A gyakorlat alapján annyi mégis rögzíthető, hogy a szakszerű segítség (mentő, tűzoltók, rendőrség) értesítése a sérülésről és a segítség szükségéről – egy-két kirívó példát leszámítva – mindenkitől elvárható. A gyakorlat szintén legtöbb helyzetben elvárhatónak tekinti például, hogy a segítségnyújtásra köteles személy lehetőségeihez mérten igyekezzen a helyszínt biztosítani, példaként egy úttesten fekvő személy esetén a közlekedés résztvevőinek erre irányuló felhívásával, a lehetőségekhez képest a sérült veszélyhelyzetből – jelen esetben az úttestről – történő eltávolításával, stb. Ilyen esetekben azonban már felmerülnek a korábban említett személyi és egyéb körülmények (segítségnyújtásra köteles illetőleg arra szoruló testi adottságai, helyszínen rendelkezésre álló eszközök, stb), melyek köre végtelen.

Egyező elem mindkét bűncselekmény esetén, hogy azok tudatosan követhetőek el, azaz a cserbenhagyás esetén az elkövetőnek tudnia kell, hogy közlekedési baleset részese volt, míg a segítségnyújtás elmulasztójának fel kell ismernie a sérülést vagy a veszélyhelyzetet.

Látható tehát, hogy a cserbenhagyás és a segítségnyújtás elmulasztásának fogalma bár több helyen valóban egyezést, illetőleg hasonlóságot mutat, azok egymástól eltérő bűncselekmények. Bejegyzésünkben természetesen csupán a köznapi értelmezéshez szükséges főbb alapvetésekre tértünk ki, a két bűncselekmény jogi értelmezését, különválasztását hosszú oldalakon keresztül lehetne taglalni, így ha a fentiek után továbbra sem egyértelmű valaki számára a jogi helyzet megítélése, javasoljuk, hogy konzultáljon szakértővel.

DR.SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA

WWW.DRSZALAY.HU