Az utóbbi időben egyre gyakoribbá válnak a gépjárművek tulajdonátruházási szándéka esetén adásvételi szerződés helyett azoknak csupán használatából eredő jogokra és kötelezettségekre irányuló szerződések megkötése az átírással járó költségek csökkentése, a gépkocsi végrehajtás alá vonásának elkerülése, stb. érdekében. Ennek elterjedt formája az ún. „üzembentartói szerződés”. Nem árt tisztában lenni, miben különbözik ez a hagyományos adásvételi szerződéstől.
Ehhez mindenekelőtt a gépjármű tulajdonosának és üzembentartójának fogalmát kell tisztáznunk.
A tulajdonosi jogkör alapvetően a dolog birtoklásának, a dolog használatának és hasznosításának, illetőleg az azzal való rendelkezésnek a jogosultságát, illetőleg a dolog terheinek viselését és jogszabály által előírt egyéb kötelezettségek teljesítését foglalja magában. Üzembentartói szerződések esetén ezen jogosultságok és kötelezettségek megoszlanak a tulajdonos és az üzembentartó között.
A gépjármű tulajdonosa, akinek vagyonát a dolog gyarapítja, s aki jogosult annak tulajdonjogát másra ruházni (eladni), illetőleg azt megterhelni, stb. Mindezzel szemben az üzembentartó az, akit megillet a gépjármű birtoklásának, használatának joga, és fontos, hogy őt terheli minden, a használat jogszerűségéhez szükséges feltétel biztosítása, illetőleg az üzemeltetéssel összefüggésben felmerült költség viselése. Az üzembentartó nem jogosult azonban a gépjárművel rendelkezni, így nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, s ekként az üzembentartóval szembeni követelések kielégítéseként sem nyújt fedezetet a gépjármű, az pl. végrehajtás alá nem vonható.
Az esetek nagyobbik részében a gépjármű tulajdonosa és rendszeres használója nem válik el, a polgári jog szabályai alapján azonban nincs akadálya annak, hogy valaki a tulajdonjogtól eltérő jogcímen birtokolhasson, használhasson egy vagyontárgyat. Ennek a gépjármű tulajdonosát tekintve legelőnyösebb esete, ha a gépjármű használója a közhiteles nyilvántartásban is, mint üzembentartó feltüntetésre kerül, hiszen így elkerülhető, hogy a tényleges használóval szembeni kötelezettségekért végül neki kelljen helyt állnia.
Nézzük, melyek azok a leggyakrabban felmerülő kötelezettségek, amelyeket a gépjármű üzembentartójának teljesítenie kell ahhoz, hogy a jogszabályi előírásoknak megfeleljen, illetve a közúti közlekedésben részt vehessen.
Üzembentartói feladatkör a mindenkor érvényes gépjármű hatósági engedély meglétének biztosítása.
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló jogszabály az üzembentartó számára írja elő a mindenkor érvényes és hatályos biztosítás meglétét. Az üzembentartót így nem csak a felelősségbiztosítás díja, hanem az érvényes felelősségbiztosítás hiányából fakadó joghátrányok, pl. az emiatt kiszabott szabálysértési bírság, fedezetlenségi díj, sajáthibás balesetek esetén teljes kártérítési kötelezettség a károsultak felé, stb. is terhelik.
Szintén az üzembentartó kötelezettsége annak biztosítása, hogy a gépjármű a közúti közlekedésben történő részvétel során biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. Az üzembentartó köteles tehát a gépjármű karbantartására, műszaki állapotának rendszeres ellenőrzésére, és hiányosság, hiba észlelése esetén annak pótlására, javítására.
S hogy mely költségek azok, amelyek felmerülte esetén az üzembentartónak számolnia kell az azokért történő helytállással?
Tipikusan ilyen költség a helyi közutakon, közterületeken történő parkolás során kiszabott pótdíj – függetlenül attól, ki volt az, aki ténylegesen elmulasztott eleget tenni a díjfizetési kötelezettségének. Ennek indoka, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény a gépjármű üzembentartója részére írja elő a várakozás díjának megfizetését, üzembentartói felelősségi és kockázati körbe telepítve, hogy olyan személynek adjuk ideiglenes használatba a gépjárművet, aki a jogszabályi kötelezettségeknek eleget tesz.
Szintén az üzembentartó köteles az úthasználat díjának megfizetésére, s ennek elmaradása esetén a kiszabott pótdíj rendezésére.
Mindannyian hallottunk továbbá az objektív felelősség hatálya alá tartozó közlekedési szabályszegésekről. Ez azt jelenti, hogy egyes közlekedési szabályszegések vonatkozásában kiszabott bírság is főszabályként a gépjármű üzembentartóját terheli attól függetlenül, hogy ki volt a tényleges szabályszegő, s ez alól csak néhány kivételes esetben mentesülhet. Tipikusan ilyen a legnagyobb megengedett sebességre vagy a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire vonatkozó előírások megszegése.
Az üzembentartó széleskörű felelősségének egyik magyarázata, hogy ő – mint a gépjármű vélelmezett használója – az, akinek személye, elérhetősége a közhiteles járműnyilvántartásban szerepel, s így a fentiek érvényesítésére reális lehetőség nyílik, nem úgy, mintha a legtöbb esetben névtelenül maradó tényleges kihágóval szemben kellene fellépni. Az objektív felelősség intézménye továbbá megakadályozza, hogy a tényleges szabályszegő üzembentartók kibújjanak a felelősség alól arra történő hivatkozással, hogy a gépjárművet az adott időpontban nem ők használták.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a bejegyzés elején írtak szerint a tulajdonos jogosult a gépjármű elidegenítésére, illetőleg abból a tulajdonossal szemben fennálló követelések kielégítésének sincs akadálya. Fontos tehát, hogy a gépjármű-nyilvántartás mindenkor a valós helyzetet tükrözze, üzembentartói szerződések megkötésére ne más jogügylet leplezése céljából kerüljön sor, s amennyiben valaki ténylegesen csak a jármű – hosszabb ideig tartó, kizárólagos – használatát kívánja átengedni, úgy a kedvezményezett személy üzembentartókénti bejegyzéséről gondoskodjon, számos kellemetlenséget, akár évekig elhúzódó jogi procedúrát elkerülve ezzel.
DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU