Az internetes fórumok népszerűsödésével egyre többet találkozunk közlekedésünk kapcsán a fenti fogalommal, illetve egyre több ügyfél keres fel bennünket annak érdekében, segítsünk tisztázni, jogosan minősítik-e közlekedési magatartását (súlyosan) gondatlannak, s hárítják el ezokból egyébként jogos igényét.
Ilyen megkeresésekre legtöbb esetben kizárólag saját kialakított véleményünkről tudjuk tájékoztatni az Ügyfeleket, hiszen a címben foglaltak megítélése az eset egyedi körülményeinek együttes értékelésével mindig a döntésre jogosult egyedi – s csak kirívó esetekben támadható – állásfoglalása.
A gondatlanság mércéje mindenkor, hogy az érintett személynek cselekménye esetleges következményeinek felmérésekor kellett-e számolnia azzal, hogy magatartása később hátrányokhoz vezethet.
Ebben a bejegyzésünkben azokat a leggyakrabban előforduló eseteket gyűjtöttük össze, amelyek majdhogy bizonyosan gondatlannak minősíthetők.
A gondatlanság fogalomkörén belül megkülönböztetünk egyszerű és súlyosan gondatlan cselekményeket, s míg előbbi inkább részleges hátrányokat okozhat, utóbbi felelősségünk kizárólagos megállapításához, alapesetben jogosnak minősülő igényünk teljes elutasításához vezethet.
Egyre többen kötnek ún. „lopáskár” biztosítást annak érdekében, hogy ha gépjárművüket ellopják, úgy az elkövető felderítésének hiányában is legyen lehetőségük az eltulajdonítással felmerülő káruk megtérülésére. Ilyen biztosítás fennállása esetén sem engedhető meg azonban, hogy a gépjármű tulajdonosa – a lopáskár okozta hátrány biztosítóra történő átháríthatóságának tudatában – hanyag magatartást tanúsítson. Ilyen magatartás tipikusan, ha a gépjárművet adott esetben használó személy azt nem zárja le, lopás elleni védelmét (riasztó, műholdas védelem, stb.) nem működteti, az indítókulcsot (kártyát) mások által hozzáférhető helyen tárolja, a forgalmi engedélyt a gépkocsiban hagyja, stb.
Ilyen esetekben azt kell vizsgálni, hogy a használó megkönnyítette-e magatartásával a gépjármű eltulajdonítását, s amennyiben igen, úgy milyen mértékben, illetőleg kellett-e számítania a lopás következményére.
Tipikus esete a fentieknek a strandon őrizetlenül hagyott ruházatban lévő indítókulcs, járó motorú gépjármű akár rövid ideig történő szabadon hagyása, stb., amely az elkövetés módjának függvényében akár teljes igényelutasításhoz is vezethet.
Szinte kivétel nélkül gondatlanság, s legtöbbször ennek is súlyosan minősülő megállapításához vezet, ha a gépjárművet ittas, vagy egyéb, vezetésre hátrányosan ható szer befolyása alatt álló személy vezeti.
A fenti, egyértelműbbnek tűnő helyzeteken túl azonban, az alábbi esetek is alapot adhatnak a gondatlan minősítésre, s az ezzel járó joghátrányok jogszerű alkalmazására.
Felmerülhet a gondatlanság, ha a járművet a gépjármű eredeti indítókulcsáról történt másolt kulccsal tulajdonítják el, hiszen ilyen esetben joggal feltételezhető, hogy azokat korábban tulajdonosa úgy őrizte, hogy arról illetéktelen személy másolatot készíthetett.
Szintén részleges- vagy teljes kárviselésre adhat okot, ha a gépjármű használója a káreseménykor túllépte a megengedett legnagyobb haladási sebességet, kopott vagy jeges úton nyári gumikkal közlekedett, gépjárművének fékhatása nem volt megfelelő, stb.
Találkoztunk továbbá olyan esettel is, amikor jogerős ítélet mentesítette a biztosítót a sajáthibás balesetből eredő károk megtérítéséért, amely baleset előtt közvetlenül a gépjármű vezetője lehajolt elejtett GPS készülékéért, s így kisodródott egy kanyarban, de ugyanilyen megítélés alá esett, amikor autópályán történő tolatásból eredt a káresemény.
Látható tehát, hogy a gondatlan magatartásoknak számtalan, fel nem sorolható alakzata létezik, amely a lehető legsúlyosabb következményekhez is vezethet, a jogrendszer így igyekszik minden esetben szankcionálni azt, elrettentve attól mindenkit, hogy negligens magatartásával akár személyi-, akár vagyonbiztonságot veszélybe sodorjon.
Fontos továbbá, hogy a gondatlanság jogkövetkezményei olyan esetben is alkalmazhatóak, amikor első látszatra úgy tűnhet, hogy a balesetet vagy bármilyen egyéb káreseményt harmadik személy szabályszegése (elsőbbség figyelmen kívül hagyása, stb.) okozta. Mások szabályszegésétől függetlenül, amennyiben a káresemény során magunk is azzal összefüggésbe hozható hanyag magatartást tanúsítottunk (pl. a nem megfelelő fékhatás ellenére történő közúti részvétel, sebességtúllépés, stb.), úgy akár kárunk teljes viselésének kötelezettségével is szembesülhetünk, sőt, büntetőjogi felelősségünk megállapítására is sor kerülhet.
Így ismételten csak arra tudunk biztatni mindenkit, hogy kellő gondossággal vegyen részt a közlekedésben, olyan esetben is, amikor az esetleges hátrányok kiküszöböléséhez joggal számíthat harmadik személy helytállására.
DR. SZALAY TAMÁS ÜGYVÉDI IRODA
WWW.DRSZALAY.HU